Cirkusz

1975.07.10
Hihetetlenül tetszett ez a mai nap. Apa ma azzal köszöntött félálmomban, hogy elmegyünk cirkuszba. Nagyon örültem neki, ugyanis, teljesen elfelejtettem, hogy ebben az időszakban érkezik hozzánk a vándorcirkusz. Azonnal rávágtam az "igen"-t és nem sokkal később el is indultunk. Amint megérkeztünk megcsapott az a tipikus illat. Igen, ez az, amit nem tudok leírni, ugyanis ezt mindenkinek magának kell megtapasztalnia. Megvettük a jegyeket, majd beültünk a nézőtérre. Az állatok illata, a cirkuszi fények, a megszokott zenék előhozták belőlem a régi emlékeket. Én hatalmas kidülledt szemekkel néztem, hogy mikor érkeznek már meg a fellépők a manézson belülre. Két perc múlva teljesült a vágyam. A porondon láthattunk elefántokat, lovakat, zsiráfokat és még tevéket is. Nagyon szeretem az állatokat, így a szám végén állva tapsoltam. A szünetben kimentem vattacukorért, hiszen az a kedvenc édességem. Ezt nem hagyhattam ki. Aztán a második részben szerepeltek kötéltáncosok, guminő, gólyalábas bohócok, és Steve a bohóc. Az utóbbiról elmondhatom, hogy talán az egyik kedvencemnek minősült. Aztán jöttek a lovas akrobaták. Olyan gyönyörű szaltókat és flickeket ugrottak a lovak hátán, amiket soha nem fogok megérti, hogy hogyan csinálják. És ekkor történt az, hogy beleszerettem a lovas fiúba. Látszólag jóval idősebb nálam, de nekem attól még tetszhet. Nem ? A cirkusz további részében némán ültem és mindig felragyogott a szemem, akárhányszor megláttam a manézson belül a szerelmemet. Természetesen Dávidért ugyanúgy odavagyok, csak azért ez az akrobata mégis csak nagyon ügyes, és aranyos és még okos is. Nagyon szomorú lettem, amikor vége lett az előadásnak, hiszen még órákon keresztül tudtam volna nézni. Igen, semmi mást, csak a lovasokat. Csak, a, lovasokat ! Egyre csak fogytak az emberek a lelátóról és én még mindig ott ültem könnyes szemmel és vártam, hátha visszajönnek a fellépők. Nem jöttek... Kifele jövet megkérdezte apa, hogy hogyan tetszett a cirkusz :
-Úgy gondolom, hogy egy fantasztikus élménnyel gazdagodtam.-mondtam, lelkesen és őszintén.
-Szerintem is nagyon jó volt. Jövőre is mindenképpen el kell jönnünk megnézni őket. Szerintem az országban ők a legügyesebbek.
-Aha, igen.-válaszoltam kicsit félve, hogy mi van , ha apa rájön, hogy tetszik a cirkuszos fiú...
Amikor a kijárathoz léptük valaki megszólított... :
-Hogy tetszett az előadás ?-kérdezte a, a, a lovas akrobata...
-Fantasztikus volt, jövőre is jövünk.-válaszoltam megszeppenve.
-Reméljük is! Viszlát! -köszönt el tőlünk.
-Viszlát!
Este szomorú voltam, hogy még 365 napot kell várnom arra, hogy egy újabb fantasztikus cirkuszos élménnyel gazdagodjak. Kicsit szomorú dolog, de a pozitív élmények túlnyomóan árasztották el az egész testemet, így nem tudtam nagyon szomorkodni...