1975.06.20.
Ma reggel elmentem anyáékkal bevásárolni, illetve csak segítettem nekik. Amikor a tejtermékek sorába értem valaki megszólított.
-Khm. Kisasszony!-mondta.
Úgy tettem, mintha nem is hallottam volna, mert hát idegenekkel azért még sem állhatok szóba. Gyorsan megkerestem anyáékat, de nem szóltam nekik semmiről. Újra találkoztunk azzal az hölggyel és ezúttal a szüleimnek szólt.
-Elnézést ! Önök a kisasszony szülei ?
-Igen, mi vagyunk. Mit szeretne ?-nézett anya a hölgyre, kissé felvont szemöldökkel.
-Oh, elnézést, hogy csak így letámadom Önöket, de tudja, én vagyok annak a híres magazinnak a fotósa. A nevem Szabó Nikolett. Nagyon megtetszett a lányuk természetes arca és nagyon szívesen dolgoznék vele. Lehet hogy nem ismernek, de had adjam át ezt. Hívjanak fel, ha meggondolták !- nyújtotta át nekem a névjegykártyát.
-Köszönjük, szépen, még meggondoljuk, viszlát !
-Viszlát !
Annyira lesokkoltak az események, hogy azt sem tudtam, hogy mit tegyek. A bevásárlás hátralévő része nagyon izgalmasan telt. Nem, nem a kenyér, a paprika és a kolbász volt az izgalmas, hanem a tudat, hogy valaki felkér engem valamire. Miután már nem bírtam tovább várni, anyához futottam.
-Anya!-szóltam feléje.
-Igen ?
-Engem érdekelne ez a fotózás dolog.-mondtam halkan, mivel kicsit féltem, hogy hogyan reagál majd.
-Én is nagyon jónak tartom. Délután átbeszélünk mindent és felhívjuk a hölgyet. Rendben ?-mosolygott rám.
-Rendben.-válaszoltam hatalmas mosollyal.
Gyorsan kifizettük a termékeket, bepakoltunk az autónkba és hazaindultunk. Otthon leültünk az ebédlőasztalhoz és olyan dolgokat beszéltünk meg, mint például : Szeretném-e a fotózást? Jónak tartják-e a szüleim ? Vajon igazat mondott a hölgy ? Valóban egy híres magazin fotósa-e ?
Mindenre pozitív válasz ítéltünk. Biztos, ami biztos, mondtam anyának, hogy mindjárt jövök. Azonnal elindultam és felkerestem a legközelebbi újságárust.
-Jó napot! Egy bizonyos Szabó Nikolett által készített fotós újságot keresek.
-Szervusz! Máris keresem. Na nézzük csak. Felnőtt, gyerek, fotós, színezős. Fotós ? Áh, itt is van. Szabó Nikolett.
-Köszönöm, megnézhetem ?-néztem a bácsira érdeklődően.
-Természetesen!-nyújtotta át az újságot.
-Köszönöm.
Elkezdtem lapozgatni és rájöttem, hogy valóban nagyon ügyes fotós és érti a szakmáját. Nem mintha sokat értenék hozzá, de nekem tetszettek a képek.
-Rendben, köszönöm, visszaadom.-adtam vissza.
-Remélem tudtam segíteni. Viszlát !
-Viszlát!
Rohantam haza hogy elújságoljam anyáéknak a nagy hírt, miszerint igazat mondott a hölgy.
Este anya felhívta és megbeszélt vele egy időpontot, miszerint legyek a Főtéren, holnapután, 2 órakor.
Nagyon boldog voltam, hiszen mindig is érdekelt a fotózás. Ugráltam örömömben és eléggé sok energiájukba kerül a szüleimnek, hogy lenyugtassanak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése