Meglepetés

1975.06.24.
Ez a nap egyszerűen fantasztikus volt. Minden úgy kezdődött, hogy anya valamilyen oknál fogva ágyba hozta nekem a reggelimet (lekváros pirítós és kakaó) és kinyitotta az ablakomat, hogy had áramoljon be a friss levegő, a zsenge fű illatával. Azt gondolta, hogy talán attól egyből kipattanok az ágyból. Hát ez nem sikerült neki, ugyanis a szemeim még kissé le voltak ragadva az olyanfajta álmosságtól, amely nem hagyja nyugodni az embert. Nagyon jó volt így kezdeni a reggelt. Amint kikászálódtam a narancssárga , pihe-puha ágyneműmből, lementem a földszintre és kérdőre vontam anyát a "tetteiért".
-Márti! Gondoltam jóváteszem azt a sok szigorúságot, amit veled szemben követtem el.-mondta, finom, lágy hangon.
-Ez nagyon kedves tőled! Köszönöm szépen.-mosolyogtam rá elismerően.
-De ez még nem minden ! Ma, délután egy órára vettem vonatjegyeket, így el tudunk menni az új kalandparkba.-mesélte izgatottan.
-Anya! Ez valami fantasztikus! Te vagy a legjobb anyuka az egész világon! Úgy szeretlek !-öleltem át szorosan.
Nem akartam elhinni. Azt hittem, valami mesébe csöppentem. Esetleg álomba. De ha az utóbbi, akkor nem akarok felébredni. Hamarosan el kezdtem készülődni, hátha így gyorsabban telik az idő. Nem telt. Viszont szerintem az eredmény egész csinos lett. Fehér pólót vettem fel, kék felirattal, amin az áll : Beatles !  Nadrágnak is valami kényelmeset választottam, elvégre nem szorongani akarok, hanem szórakozni. Végezetül felkentem még a számra egy kis szőlőzsírt és indulhattunk is. 15 perccel a készenlétem után el is indult az egész családunk a vasútállomásra. Izgatottan vártam, hogy elsuhanjon előttem a vonat és megperdítsen az áramlat. Nos, hát ez a pillanat is elérkezett. Felszálltunk, a kalauz kérte a jegyeket, én pedig nagyon vidáman bámultam ki az ablakon és számoltam a perceket. A vonatút kicsit hosszú volt. Hamarosan meg is érkeztünk a kalandpark bejárata elé. Ahogyan beléptem, megcsapott a vidám gyerekek zaja és a szórakozás vágya. Először egy vízi játékot szúrtunk ki mindannyian. Mivel én (köztudott) nagyon félek a csónakban egyedül, ezért anyával mentem egy kört. Aztán apával is. És ez így ment folyamatosan, míg rájöttem, hogy "van még hal a tengerben". Úgyhogy eljött az az idő, hogy kipróbáljam a többi játékot is. Felültem a nagy madárijesztőre, megnéztem a sárkényt is, ami beszélt, sőt vizet is permetezett ránk. Életemben nem éreztem még ilyen jól magamat. Az egész parkot körbejártam, pár dolog kivételével mindenre felülhettem (a magasságom miatt). Na de most jön az, ami után, úgy érzem büszkének mondhatom magamat, amiért fel mertem ülni rá. Ez pedig nem más, mint a hullámvasút. Oh,  igen. A rettegett hullámvasút... Mindig is borzongtam, ha a közelébe kerültem. De ma! Ma úgy döntöttem, másképp cselekszem és sikerülni fog ! Le fogom győzni, rettegett félelmemet és csak azért is felülök rá ! Nagyon furán éreztem magamat a menet alatt. Nem tudtam eldönteni, hogy most féljek-e, vagy szórakozzak-e . Egy harmadikat választottam. Ami nem más mint a "forog körülöttem a világ" érzés. Nem kellemes, de ez van, ha az ember annyira akar valamit. Kisebb rosszullétekkel, de sikerült ! Tényleg irtóra boldog voltam, a "hőstettemért". Kicsit bántam, amiét ott kellett hagynom a kalandparkot, de örültem is, mert már nagyon régóta nem ültem, puha székben, ezért sajogtak a lábaim. Ebből kifolyólag örültem annyira a vonatnak. Ismételten felszálltunk, a kalauz kérte a jegyeket, én pedig szomorúan néztem ki az ablakon... Nem lehet igaz hogy ilyen gyorsan eltelt ez a nap! Túl gyors volt ! Túl gyors ! Estére érkeztünk csak haza, mivel vágányzár ( vagy mi a fene) volt. Semmihez sem volt kedvem, inkább álomba sírtam magamat, amiért úgy visszavágyom oda... Jó éjszakát !