Szobaátrendezés. Vagy talán mégsem ?

1975.06.25.
Tegnap azt hittem, hogy az a nap felülmúlhatatlan lesz. Tévedtem... Ezt a napot semmiért nem cserélném el. A reggelim után (kakaó, és mézes pirítós) a szüleim előálltak azzal az ötlettel, hogy mi lenne, ha átalakítanánk egy kicsit a szobámat, mivel eléggé kislányos. Azonnal helyeseltem az ötletet.
-Reméltük édesanyáddal, hogy beleegyezel, mert megvettük azt a festéket, ami úgy megtetszett neked a múltkor!-mesélte apa izgatottan.
-Nagyon kedvesek vagytok, köszönöm szépen !-mondtam boldogan.
1-2 óra múlva átjött hozzánk Zsolti bácsi és el is kezdtük a festést. Az egyik eszközét otthon hagyta (valami pamacsos ecsetszerű dolog) , így sajnos haza kellett mennie. Ezúttal nem egyedül, hanem a fiával tért vissza. Dáviddal. Amint megláttam, azonnal felrepültek a gyomromban lakozó lepkék és olyan áhitattal néztem rá, mint még senkire, sohasem. Egy kicsit talán túl hosszú ideig... Oh... Mindegy. Egy kicsit összeismerkedtünk, de ahogyan elnéztem, nem igazán érdekeltem őt.  A teljes nevét is megtudtam, ami nem más, mint Szabó Dávid.  Nagyon gyorsan végeztek a szobám kifestésével , de még meg kellett várni amíg megszárad. Amíg vártam a száradást, anyu és Zsolti bácsi kicsit összekaptak, mivel anya fizetni akart, de ő pedig nem akarta elfogadni. Szerinte, ez csak egy kis festői, baráti segítség. Miután elmentek, azon gondolkodtam, hogy talán soha többet nem fogom látni, a szerelmemet, Dávidot. Nemsokára meg is száradt a festék és ki is ment a szaga a nyitott ablakon keresztül, így már csak a bútorokat kellett elrendezni. Sokkal jobban néz ki a szobám, mivel most az ágyam az íróasztalom helyére, az íróasztalom a szekrényem helyére, a szekrényem pedig az ágyam helyére került. Nem tudom, mennyi volt belőle érthető, e lényeg, hogy most így néz ki. Oh ! És narancssárga lett !  Este még egy kicsit az "új" szobámban pityeregtem, mivel talán nincs többé Dávid. de hamar túltettem magamat a dolgon, miszerint ha ez a sors, hát legyen... Fantasztikusak lesznek a reggeleim, ha arra gondolok, hogy a kedvenc színem lesz minden nap az első amit megpillantok. Nagyon, de nagyon megköszöntem este anyáéknak, hogy ilyen kedvesek voltak hozzám, ők pedig mondták, hogy nagyon szívesen tették mindezt. Eléggé lassan merültem álomba, ugyanis még vagy fél órán keresztül csodáltam a szobámat. Hát igen, ha valami új, azt órákon keresztül bámulni kell...